Zila Kockaformában
Kenyér
- 55-60 dkg finomliszt (ebből 15 dkg most kukoricaliszt volt)
- kb. 1 teáskanál cukor
- 3-3,5 dl langyos víz
- 2,5 dkg friss élesztő
- 2 teáskanál só
- 2-3 evőkanál olaj
Az élesztőt a cukros vízben megfuttatom, és a többi hozzávalóhoz adom. Jól összegyúrom, és legalább egy órát kelesztem. A sütőt előmelegítem kb. 220 fokosra (majdnem a legmagasabb hőfok, gázsütőnél 7-es fokozat, elektromos sütőnél hagyományos sütési mód). A formát tepsire teszem, formaleválasztóval befújom. A fenti tésztamennyiségnek kb. kétharmadát átgyúrom, kicsit széthúzom, hogy akkora legyen, mint a forma. Óvatosan belenyomkodom a formába, ügyelve arra, hogy az alján is legyen tészta, és a kiálló részeket is legalább 1 cm vastagságban fedje. (A tepsiben mellette megsüthetem cipónak a maradék tésztát.) Világosbarnára sütöm. A sütőből kivéve rögtön eltávolítom a formát (nagyon könnyen lejön), és a kenyeret rácsra teszem, ahol még forrón átkenem vízzel (ettől a héja ropogós lesz, de nem kemény). Kihűlés után szeletelem, és megtöltöm.
Krémek
Az alábbi krémeket a tél ihlette, olyan alapanyagokat kerestem, amelyek egészségesek, hazaiak, és színt hoznak az ételekbe. Szendvicskrémben való használatuk kissé szokatlan, de ezek a krémek (a sárgarépa pürésítés helyett szeletelve) szerintem salátaként is fogyaszthatók.
Sárgarépakrém:
- 3 kisebb sárgarépa
- 2 kiskanál méz
- 2 evőkanál olívaolaj
- pár csepp vörösborecet
- só, bors, bazsalikom
- az összeállításhoz krémsajt és tejföl
A répákat pici sütőtálban a többi hozzávalóból készült öntettel megkenem, és kevés vizet aláöntve, fóliával lefedve 200 fokos sütőben megpárolom. Kihűlés után a répát ízlés szerint krémsajttal és tejföllel összeturmixolom. A végeredmény különleges, édeskés krém lesz.
Céklakrém:
- nyers cékla reszelve
- a céklával nagyjából megegyező mennyiségű reszelt sajt
- kevés joghurt az összeállításhoz
- só, bors, kömény
Minden hozzávalót összekeverek. Pikáns, friss ízű töltelék lesz belőle.
Sokszor sütök itthon kenyeret, pizzát (ugyanazt a receptet használom mindkettőhöz), ezért vártam már, hogy kipróbálhassam a Zila tortaformában sült kenyeret is. Fiam születésnapja remek lehetőség volt, hogy kísérletezzek és reprezentáljak. Első alkalommal a tésztát kézzel lapítgattam el, és csak úgy belenyomkodtam a formába. Nagyon könnyen kiemelhető, ökéletes állagú, ropogós, omlós, de kicsit vastag kenyér lett belőle, amely tojáskrémmel, valamint apróra vágott mozzarellás-paradicsomos salátával töltve nagy sikert aratott a vendégségben. A többféle kis falatot nagy élvezettel kóstolgatták a vendégek. Az aljából kicsit ugyan levágtam, hogy könnyebben bele lehessen harapni, de továbbgondoltam, hogyan lehetne kicsit laposabb végeredményt elérni. Egy adagot kipróbáltam úgy, hogy kb. 1 cm vastagra kinyújtottam, mintha pizzatésztát készítenék, csak félúton megálltam a nyújtásban. Ezt is szépen bele lehetett nyomkodni a tésztába, viszont huplis maradt, és a vékonysága miatt hamar megkeményedett. Hiába, a pizza mégis más, hiszen feltéttel együtt sül, ami felülről puhítja a tésztát, és csak az alja lesz ropogós. Így a fotózásra alkalmas adagot szintén csak kézzel húztam szét, de kicsit jobban, mint az első alkalommal, így kb. másfél cm vastag tésztát nyomkodtam a formába. Így is egyenetlen lett, de körülbelül olyan vastag lett, amilyet szerettem volna.
